Mindig felkapom a fejem, ha meglátom az úgynevezett pozícióváltó hajóutak menetrendjét, kikötőit, nem beszélve arról, hogy a szokásos tengeri hajós utazások árának töredékéért megkaphatnak az utasok egy ilyen nyaralási lehetőséget. Persze ehhez jó tervezés kell, a szabit például őszre vagy tavaszra kell időzítenünk. De miért izgalmas egy ilyen utazás?
Nagyon örülök, hogy többen írtok nekem hajózással kapcsolatos kérdéseket. Volt, aki elmesélte, hogy a tanácsaim alapján szállt be a párjával a hajóba, és mindenre volt ideje, amit ajánlottam! Köszönöm!
Ha hajózni indulsz, és balkonos kabint választasz, érdemes olyat kinézned, amelynek a kilátását nem takarja el részben vagy majdnem egészben korlát vagy mentőcsónak?
Fontos, hogy a hajón nincs akkora hely (hacsak nem lakosztályt foglalsz), mint egy szállodában, vagyis, ha egy háromtagú család három bőrönddel érkezik, akkor a kabinban folyton sakkoznotok kell majd a hellyel.
Aki egyszer óceánjárón nyaral, az beleszeret, azt mondják. Én mindenesetre beleszerettem. Többféle hajóúton jártam: pár napos hajóavatótól kezdve mediterrán és karibi körökig (a Karibi nyár című regényem egy ilyen karibi hajóúton játszódik, persze csak miután én is tettem az egyik óceánjáróval egy csodálatos karibi kört), és mindegyik emlékezetes a mai napig.
Mit tegyél meg mindenképpen, ha óceánjárón utazol?
Szállj ki mindenhol, ahol kiköt a hajó!
Meg fogod látni, többen bent maradnak a hajón (ahol amúgy jó is lehet ezért a hangulat), de gondolj arra, hogy aki ott marad, talán már ismeri a helyet, ahol kikötött a hajó, talán már többször járt ott, de te még egyszer sem, vagy nem ismered úgy, mint a tenyeredet!
Nem leszünk tengeribetegek, ha ott utazunk?
A belső kabinok általában a legolcsóbbak, mivel nincsenek ablakaik vagy balkonjuk. Azoknak az utasoknak ajánlják ezeket a kabinokat, akiknek fontosabb az alacsonyabb díj, mint éppen a kilátás vagy az extra tér.
